Egy forró nyári hétköznap délutánján,öt óra tájt, Carol Toussaint nagy kombijával áthajtott az Illionis állambeli Arlington Heightson. Egyik fiáért ment,akinek gitárórája volt. Másik két csemetéje, Dave és Katie ott kucorgott a hátsó ülésen. Carol ilyenkor már a vacsorát szokta készíteni, nagyon igyekezett tehát, hogy minél előbb haza érjen. A közlekedési lámpa zöldre váltott, Carol balra fordult, letért a forgalmas főútról, s felhajtott egy kis emelkedőn, rá a városközpontot átszelő vasúti sínekre. De mielőtt be tudta volna fejezni a kanyart, s túljutott volna a vasúti kereszteződésen, hirtelen leállt a motorja. A kocsi megrekedt, mégpedig úgy, hogy eltorlaszolt több sávot, s első kerekei épp a vágány vályújában akadtak meg. Carol újra indítózott, de a gyújtás nem működött. A közlekedési lámpa váltott, tülkölések hallatszottak, fékek csikorogtak, ahogy továbbhaladni akarók-csúcsforgalom volt – igyekeztek őt kikerülni s az egymással való összeütközést elkerülni. Dave és Katie, akiket a meleg és a bezártság is megviselt, s akik most megérezték, hogy anyjuk bajban van, nyafogni kezdtek. Az autósok legszörnyűbb rémálma vált valósággá. Hirtelen egy fehér inges, nyakkendős fiatalember bukkant fel: nagy léptekkel odajött Carol kocsijához, s lehajolt a nyitott ablakhoz. Dave szerint, akkor még csak ötéves volt, egy kis barna kocsiból szállt ki.
-Tudja milyen veszélyben van itt?-kérdezte a fiatalember halkan, tökéletesen nyugodt, békés arccal az örvénylő, őrjöngő forgalom kellős közepén.
-Persze, hogy tudom-felelte Carol -A férjem megfog ölni, mert későn érek haza, és nem lesz vacsora! Ha valamelyik autós kollégánk meg nem előzi…
-Nem, nem erre gondolok-mondta a fiatalember. -Körülbelül fél perc múlva egy vonatnak kell itt áthaladnia. Úgyhogy kénytelen leszek innen kimozdítani a kocsiját.
Igen, Carol megfeledkezett róla, hogy a napnak ebben a szakában munkás vonatok szoktak átdübörögni ezen a kereszteződésen, rövid időközökben követve egymást. Van amelyik megáll, van amelyik nem. És már észre is vette, hogy egy vagy két háztömbbel odébb többen várakoznak az állomáson. De ha a közeledő vonatnak meg is kell álnia, őt mindenképp elüti-ezen a ponton még túl nagy lesz a sebessége!
Carol nemigen tudná megmondani mit csinált a következő másodpercekben – olyan pánikba esett, hogy kitörlődött az emlékezetéből. Azt viszont sose felejti el, mit tett a derűs arcú fiatalember. Cseppet sem sietős léptekkel a kocsi orrához ment, és fél kézzel kicsit meglökte. A hatalmas kombi könnyedén kiemelkedett a vágány-vályúból, s miközben a sorompók ereszkedni kezdtek, és felhangzott a figyelmeztető harangszó, a kereszteződést elhagyva biztonságban legurult az enyhe lejtőn, s lent megint megállt. Néhány pillanat múlva átszáguldott a vonat. És Carol rádöbbent, hogy a fiatalember segítsége nélkül gyerekeivel együtt ott lelte volna halálát. De hol a megmentőjük? A szerelvény nagyon rövid ideig takarta el az átjárót. Hogy tűnhetett el a nyílt terepen anélkül, hogy látta volna? Ekkor már több járókelő és hazaingázó jött oda Carol kocsijához.
-Segítsünk, asszonyom?-kérdezté
Milyen fura ez is, gondolta Carol. Senki se jött futva, senki se látszott feldúltnak, rémültnek.
Mind úgy viselkedtek, mintha a kocsi ott akadt volna el, ahol most állt. Úgy látszott senki sem tudta, hogy neki és a gyerekeinek az imént az életét mentették meg. Hát nem látták milyen kevesen múlt, hogy nem lett baleset, nem vették észre a fiatalembert?
A gyerekek azonban észre vették…
Ki volt az a krapek, aki meglökött bennünket, mami?-kérdezte Dave a hátsó ülésről -És hova lett?
-Ha az illető csakugyan egy kis barna kocsival jött, az valamiképp eltünt, bár forgalom jóformán megbénult körülöttünk.
-Fogalmam sincs, Dave-felelte Carol zavartan. Kétségkívül rejtélyes volt a dolog. És napokig töprengett rajta, míg nem kapizsgálni kezdte valójában mi is történhetett.
Egy ingázó az útkereszteződés közepére állt, és elterelte az autókat. Egy másik pedig a benzinkúthoz ment, hogy jelezze a javítandó kocsi érkezését. Szerelők és mások odébb tolták Carol kombiját, mert a benzinkút a lejtő legalján volt. És bár a fehéringes fiatalember fél kézzel kiemelte a nehéz kocsit a sín-vályúból, most nyolc embernek kellett neki feszülnie. Carol férje az nap este nem kapta meg időben a vacsoráját. Sokkal nagyobb ajándékot kapott…
